Timothy Ferriss neve nem tudom, ismerős-e. És ha azt mondom, 4 órás munkahét? Ha még így sem lenne meg, akkor segítek egy kicsit. Szóval Timothy Ferriss írt egy könyvet, aminek az a címe, hogy 4 órás munkahét. Na? :) 

A könyv életvezetési tanácsokat, tippeket ad, felvázol egy formálható ugyanakkor már az általa leírtak alapján alkalmazható struktúrát arra, hogyan foglalkozz azzal, ami igazán lázba hoz. Hogyan szakíts időt rá. Ez lehet egy elérendő cél is, egy régi vágy, tulajdonképpen bármi, csak akard szívvel-lélekkel. A könyvről egy egész bejegyzést lehetne írni, motiváció bomba, még úgy is, hogy néhol túlzottan amerikai és hatásvadász. Bevallom, még nem olvastam végig, ugyanis annyira felpörget, hogy aludni sem tudok. Felelősséggel kell forgatni azt a könyvet.

Amiért most mégis szóba hoztam, egészen az elején ír arról, hogy mikkel foglalkozott már életében. Pontosabban fogalmazva, milyen céljait sikerült elérnie. Tulajdonképpen még csak politikai babérokra nem tört, minden más volt már. Ami az én figyelmemet mégis elsőre felkeltette, az a sporteredményei közül a kínai nemzeti kick -box bajnok. Elgondolkodtam, mégis hogy és miért lesz egy amerikaiból kínai nemzeti kick-box bajnok. Mi volt erre a motiváció? Ez lehet megint csak az én fantáziámat mozgatja meg ennyire aberrált módon, de ezt a tényt nem voltam képes feldolgozni.

És ha már kellőképpen rápörgettelek témára, akkor bizony most csalódást fogok okozni. Nem tudom a választ. Lehet a könyv végégig kiderül, de mentségemre szóljon, hogy legalább veletek szenvedek a cliffhanger-rel.

Miért írtam erről mégis olyan sokat? Lehet megtaláltam rá a magyarázatot a könyv befejezése nélkül. A magyarázatom a következő: megtörtént. Persze sokat dolgozott érte (a módszereket most nem ecsetelném, a fair-play határait feszegeti), de egyáltalán nem biztos, hogy úgy kelt fel egy szerda reggel, hogy ő Kína nemzeti kick-box bajnoka akar lenni. Érdekelte valami, kipróbálta, tetszett neki és célja lett vele.

A saját példám, aminél erre rájöttem, az az ahogyan természetvédő futónagykövet lettem. Mielőtt elmondanám, hogy mi is ez pontosan, mesélek kicsit egy három héttel ezelőtti szerda reggelről...

Igazából fogalmam sincs, melyik nap és miért jött a gondolat, hogy közöm legyen a természetvédelemhez. Ez is csak megtörtént, formálódtam. Ahogy túráztam, jöttem-mentem a nagyvilágban, megláttam, hogy mennyi szemét van szanaszét. Mindenhol. Hegyen, vízen, erős szélben még a levegőben is. Aztán az is elkezdett zavarni, hogy én mennyi szemetet termelek. Miután megállapítottam, hogy sokat, elkezdtem alternatívákat keresni, hogyan csökkenthetném ezt a mennyiséget. Így járok piacra bolt helyett és megveszem a csomagolásmentes zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket, majd hozom el a kis dobozkáimban. A zacskókra udvariasan nemet mondva. Bár néha van, hogy egy pillanatra nem figyelek oda és a barack egyszer csak hopp, egy zacskóból pillog rám. Én sem értem a bezacskózást, a barack se. A néni meg azt nem szokta érteni, hogy miért folytatok szívettépő mentális párbeszédet barackokkal.

Később aztán jött egy másik pillanat, amikor azt éreztem, hogy már ez sem elég, még többet akarok tenni.   A természetért, az állatokért, a gyerekekért, a méhekért... bármiért, csak tenni akartam. Google a barátom volt, utánaolvastam néhány jótékonysági szervezetnek, ami megtetszett, oda még önkéntesnek is jelentkeztem. Facebook csoportokat kezdtem el követni hasonló utánajárást követően. És itt jön a fordulat! 

Hogy emailt kaptam-e a Greenpeace műanyagellenes kampányáról vagy Facebookon láttam róla egy cikket, már nem tudom. A lényeg, hogy petíciót lehetett virtuálisan aláírni az egyszerhasználatos műanyagok ellen. Virtuális aláírtam, de tüstént. Aztán megint jött egy email arról, hogy lehet jelentkezni futónagykövetnek a Budapest-Spar Maratonra. Itt tudtam meg én is, hogy a futónagykövet mindamellett, hogy egy sportkihívással szembenézve emeli fel a szavát egy jó ügy érdekében, tud saját követoldalt indítani, ahol azért a bizonyos jó ügyért küzdő szervezetnek is pénzt tud gyűjteni. Ismét nem gondolkodtam sokáig. Jelentkeztem, de tüstént. Tüstént cselekedetim után a rákövetkező napokban szembesültem azzal, hogy ez a maraton bizony nem olcsó mulatság. Szóltam szegény Greenpeace-nek, hogy bocsánat, ezt kicsit benéztem, nem tudom megengedni magamnak, nem megyek.

De nem hagyott nyugodni a gondolat. Az élet aztán elém fújta a Nagyerdei Terepmaratont, ami itt van helyben és a pesti verseny nevezési díjának a töredékébe kerül. Így írtam a Greenpeace-nek hogy lenne egy verseny, ahol elindulnék az ő javukra, mi ennek a menete. Felhívtak, megbeszéltük, kampányolok.

Akik régről ismernek tudják, hogy sosem voltam nagy sportember. Gimiben a 400 méteres futás után nem csak a levegőért küzdöttem, de az életemért is. Később a futás szeretete is csak kialakult és mára már le tudok futni 10 kilómétert. És ha le tudok futni annyit, akkor miért ne tegyek ezzel valami jót?

Fel sem merült bennem, hogy ez a kampány ennyi mindent fog nekem is adni. Olyan emberek bukkannak fel, segítenek és támogatnak, akikről nem is gondoltam volna, vagy már nagyon-nagyon rég nem is beszéltünk. Volt aki őszintén megköszönte, hogy ilyesmivel foglalkozom.

A régiek mellett új embereket is megismertem. Hogy mégis tájékozottabb legyek a szervezettel kapcsolatban, elmentem a nyitónapjukra. Azt hiszem nem árulok el műhelytitkot, hogy nem láncolták magukat semmihez. Imádtam, hogy a sztereotípiát megcáfolva olyan emberekkel találkoztam, akik nem elvakult módon egy eszme követői, hanem teljesen normálisan gondolkodnak, mint te vagy én. Csak van egy kis plusz jó, amit beépítettek a mindennapjaikba. Kedvesek voltak, közvetlenek, barátságosak. Fontos, nem elvakultak!

Rájöttem, hogy sokmindenen tudok még változtatni. Például meg tudom kérni a kedvenc helyeimet, ahonnan rendelni szoktam, hogy inkább abba a dobozba adják az ételt, amit előre összekészítek nekik, ne termeljünk fölöslegesen szemetet. Megjegyzés: eddig nem sokra jutottam, de nem adom fel! Ha már evésről beszélünk, úgy döntöttem, hogy heti egyszer-kétszer majd valami húsmenteset eszek. Eddig sem rántott hússal ettem a beafsteaket, de ez akkoris egy könnyedén teljesíthető figyelmesség, gesztus.

Letettem a cigit. Ehhez más kommentárt nem is fűznék. Vagyis de, már ezt is le merem írni, mert elég csúnyán lebuktam Anyukám előtt.

Az agyam állandóan kattog, mindig van valami ötlet. Megláttam a tennivalót. Úgyhogy van ám még a kampányhoz kapcsolódó terv. Egyelőre csak annyit mondok róla, Waldo-misszió.

Jó érzés kipróbálni magam új helyzetekben, kitűzni magam elé olyan célokat, amik kicsit megbolygatják az eddigi hézköznapokat. És mindez úgy a legjobb, hogy közben jót teszek vele, valami nemes célt szolgálok. Időt rászánni már csak elhatározás és kitartás kérdése.

Hogy visszakanyarodjak a felütéshez és a “megtörténéshez”, érdekelt valami, utánajártam, kombináltam valami olyannal, amit szeretek és tessék! Már nem csak valakinek a lánya vagyok vagy valaki ismerőse, barát, túratárs, vagy esetleg a lány, akinek én látom magam, hanem futónagykövet is vagyok. Több lettem, mert odafigyeltem a szívvel-lélekkel hangra. Ez a lehetőség mindenki számára adott, élni kell vele.

Persze ezek után lenne nagy blama, ha kiderülne, hogy Tim Ferriss isteni sugallatra döntött kick-box karrier mellett. Tim, nagyon remélem, hogy néha veled is csak megtörténnek a dolgok!

U.i.: Ha érdekel a kampányom, itt találod a linket. A hiperhivatkozás sajnos nem működött. Engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed arra, az összegyűjtött összeg az én kezemen egyáltalán nem folyik át, közvetlenül a Greenpeace-hez kerül az adakozásod után!

http://www.jougyekert.hu/hu/jo_ugyek_tamogatoinak/kovetek_es_vallalasaik/tisztavizek_boldoghalak.html#.W4d4loq8qhA

Norabora