Tudom, sokáig csöndben voltam. Miért?
Élményt gyűjtöttem és néha annyi volt, hogy feldolgozni sem volt időm. De ma fogmosás közben (mert a legjobb gondolataim mindig fogmosás-fürdés közben jönnek), megfogalmazódott bennem az, amit egyébként többször megpróbáltam már leírni.
Miért szeretek utazni. Annyi de annyi oka van, hogy tulajdonképpen nem is tudnám szép csokorba összeszedni, de a legfontosabb: amikor utazom vagy túrázom, azt miértek nélkül teszem.
A hétköznapokban mindent meg akarok érteni. Tudni akarom az okát, a módját, a célját. Értem ezt a munkára és magánélete is. Az előbbiben előny a miérteket kutatni, az utóbbiban hátrány. Őszintén szólva nagyon remélem, hogy kevesen értitek, mire gondolok ezzel, de hadd hozzak pár példát: “Miért nem vagyok elég jóokosszépcsinoskedvestürelmesbölcscsöndeshangosönzetlenönzőstb? Vagy miért vagyok olyan, amilyen? Miért mosolygott rám? Miért nézett csúnyán? Miért tőlem kérdezte? Miért így kérdezte?” És ezek tudom, hogy hülyeségek. Tudom, hogy már a kérdésnek sincs értelme, mert csak túlkombinál az agyam.
De amikor utazom, ezek a kérdések megszűnnek. Ahogy bezárom magam mögött a bejárati ajtót, bezárom ezeket a butaságokat is.
És amikor Schönbrunnban egy padon fekve nézem a fák között átszűrődő napfényt, élvezem a meleget, nem jut eszembe, hogy vajon miért olyan jó ez. Csak jó.
És amikor Malmöben nézem az ablakba kitett lámpák sorát, ugyan felmerül bennem, hogy miért (tesznek az ablakba lámpákat), de igazából nem is érdekel. Csak tetszik.
És amikor egy hostelben barátkoznak velem, megdicsérték az angolomat… nincs miért. Csak megköszönöm.
Vagy amikor állok egy hegy tetején és még éppen levegőért kapkodok vagy fáradt vagyok, akkor eszembe sem jut, hogy miért csinálom én ezt. Akkor ott fent olyan érzés, mintha örökké élnék.
Bár amikor Krakkóban az állomáson vártam éjfélkor a buszt és egy alkesz már szunyókált fél órát a vállamon, akkor azt ismételgették magamban, MIÉRT késik a busz?? De nekem ezek olyan problémák, amiket könnyen tudok orvosolni. A busz majd jön, még ha késik is picit. Vagy nem jön és akkor keresek valami szállást. De megoldom és magam mögött hagyom a problémát (és az alkeszt). A saját hülyeségeimet sajnos nem kezelem ilyen könnyedén.
Viszont a jó hír, hogy minden egyes alkalommal, amikor hazajövök, mindig egy kicsivel többet hozok haza az utazó Nóriból és amikor benyitok az ajtón, egyre kevesebb kis miért vár rám. Ugyanis senkit sem szoktam megkérni, hogy öntözze meg őket, amíg odavagyok!