Valamerre menni kellett hétvégén. Eger, mint ötlet nem az én fejemből pattant ki, de Eger olyan hely, ahová bármikor szívesen megyek. Aki gyerekként eljutott oda, annak az emlékezetében gondolom ugyanúgy él, mint nekem. A misztikus város, ahol ott van A vár, panoptikummal, ágyúkkal. A bátyám még pénzt is vert annakidején, a világ legmenőbb bátyjának tartottam. Tartom persze annak ma is. :)

Ami viszont ezúttal leginkább odacsábított, az Eged. Sokszor jártam arra, de szégyenszemre túrázni egyszer sem mentem el, ezt most be kellett pótolni.

Egy ismerősömmel, akivel egyébként az előző stoppolásomkor Tokajban találkoztam, összebeszéltünk, hogy ott találkozunk. 

Szombaton úgyanúgy keltem fel, mint minden utazásom előtt. Jobban mondva ugyanúgy feküdtem le, mint minden elutazás előtt, hogy mindenem össze van pakolva. Ezzel szemben a reggelemből másfél óra azzal a szöszöléssel telt, amikor “már csak azokat a holmikat” pakoltam be. Ezután felkerekedtem, hogy átmenjek a város másik végébe stoppolni. Gyalog terveztem átmenni, nincs az olyan messze, hőségben viszont egészen máshogy alakulnak a távolságok. Ekkor jutott eszembe, hogy az Auchan-busz azon az útvonalon jár, pont jött is 3 perc múlva. Így történt, hogy az első fuvarom egy Auchan busz volt. Lehet, hogy ez csak nekem ilyen vicces, de a buszon szinte végig azon gondolkodtam, hogy ennél low budget-sebb megoldást városon belüli utazásra talán nem is lehet találni. Az elmém azonnali válasza erre csak ennyi volt: “nem-e?!” Félek, hogy a tudatalattim ezt kihívásnak tekintette.Mentségemre szóljon, hogy annyira azért nem voltam potyautas, végül be kellett ugranom az Auchanba is.

Ezután már mehettem az előre kiszemelt helyre és az első pár percben ismét kicsit félszegen, de stoppolásba kezdtem. Megint Debrecen mellett vártam a legtöbbet, megközelítőleg fél órát, amikor megállt nekem egy bácsika és felajánlotta, hogy Nagyhegyesig szívesen elvisz. Addig nem hosszú az út, 15-20 perc. 5 perc alatt megtudtam a bácsiról majdnem mindent, az elmúlt félév eseményeit részletesen. Nem csak a világ gyorsult fel, a bácsik is vele gyorsulnak. Egyébként nagyon kedves kis öregúr volt. Érdeklődő, segítőkész, jószándékú, egy horgászversenyre tartott szurkolni.

Nagyhegyesnél egy apuka vett fel, aki a lányát költöztette éppen kollégiumba, Egerbe. Ők túl sokat nem beszélgettek velem, úgyhogy én sem nagyon jártattam a szám. Azt persze megkérdezték, hogy hova tartok, miért megyek és miért éppen stoppolok, de több részletet nem firtattak.

Egerben már várt rám a túratársam, hogy elfoglalhassuk a szállásunkat. Ilyen szállást én még nem láttam. Szép volt, tiszta, rendezett, a tulaj is rendes - éppen ezért a hely nevét nem fogom elárulni. Bár annak bátran ajánlom, aki egy vallásilag multikulti vagy ugyanebből a szempontból politikailag korrekt szállót keres. Mondjuk szegény kereszténységet kicsit lehagyták a palettáról. Hozzátartozik a dologhoz, hogy nem jártam minden szombában. Bááármit el tudok képzelni. Szóval a lényeg, volt Buddha-szobor, ázsai legyező, párduc mintás takaró, afrikai maszkok, indiai falvédő és a személyes kedvencem: hieroglifák! Én imádtam! Megörökítettem nektek pár részletet, lehet gyönyörködni. Egyébként nem hiszem el, hogy ez nem szándékos.

Az egyik korábbi posztban már említett Waldo-hadművelet ezen a ponton idult meg. A hétvégén nem tizenpár kilóméteres futással promóztan a műanyagkampányomért, hanem egy kis túrával. Felsőtárkányról indultunk neki az Egednek. Leírhatatlan, milyen felszabadító érzés tud lenni, amikor kiszabadulok a természetbe és más dolgom sincs, csak menni. Menni, menni, fel, fe, fel és az egyik váratlan pillanatban megtalál a látvány. 

Már épp kiértünk a túra utolsó szakaszára, amikor leszakadt az ég. Először csak kicsit, aztán pedig az a klasszikus nyárizápor, amitől semmi nem tud megóvni. Még a fejed fölé tartott esőköpeny sem, főleg ha nem rendeltetésszerűen használod. Ketten áztunk egy alatt, mert én nem vittem el a sajátomat, mondván “úgysem fog esni”. Az eső elleni küzdelemben egyedül a túrajelzésekre nem figyeltünk oda. Nem is jutottunk fel végül a Nagy-Egedre. Viszont akadt kárpótlás. Sosem láttam még úgy szivárványt, hogy egyben meglett volna az eleje és a vége. Akár aranyat ásni is mehettünk volna, annyira élesen kirajzolódott a borús égbolton. Nincs erre jobb szó, mint a mesebeli. :) A szállásra vezető út hátralévő része szintén kalandos volt, de gyorsabb lett volna, ha a sárban inkább végigszánkázok. Térdig sárosan (mert el is estem persze), le sem tagadhattam volna, hogy természetjártam. De a túra ezzel együtt volt szép és azt sem bánom, hogy a Nagy-Eged kimaradt. Legalább lesz miért visszamenni a vallásokat válogatás nélkül befogadó szállásra.

Alapos csutakolás után megtaláltuk a város egyik leghangulatosabb helyét. A vár tövében felállítottak egy jurtát, az Egri Pasa Sátrát. Szép fények, autentikus berendezés, a magyart kicsit törő tulaj és farkas éhség. A bejáratnál hirdettek ennivalót is, viszont már kényelmesen elhelyezkedtünk, amikor megtudtuk, hogy az már elfogyott. Kár lett volna eljönni, úgyhogy aperitifnek vörösbort ittunk. Később pedig olyan isteni vékonytésztás pizzát ettünk a Dobó téren, hogy az az elmúlt évem legjobb pizzája volt. Még reggelire hidegen is isteni.

Vasárnap kényelmes készülődés után a kihagyhatatlan vár következett és ebéd (igen, megint kaja), a megközelítőleg 5 éve bakancslistás Palacsintavárban. Óriáspalacsinta, rengeteg töltelékkel... Egerben temérdek jó hely van és úgy látom, hogy ilyen téren a város rohamosan fejlődik, de ha van hely, amit nem hagysz ki, az ez legyen!

Evés után már csak egy kis levezető séta volt a kis utcácskákon, aztán indulás vissza Debrecenbe. A túratársam elvitt Maklárig, ahol egy baráti társaság vett fel, egészen Debrecenig hoztak, szinte hazáig. Ők sem indulhattak volna szószátyársági vetélkedőn - ahogy én sem, de nyitottak felém és érdekelte őket, mi járatban vagyok. A legkellemesebb és legváratlanabb meglepetés, hogy a sofőrrel beszéltünk pár szót hollandul.

Tudom, ennek a bejegyzésnek kicsit más a hangvétele, mint szokott lenni. Nem is terveztem bele semmilyen nagyívű gondolatmenetet vagy egy aha-élmény részletes leírását. Ez egy egyszerű beszámoló egy kellemes hétvégéről. Hogy igenis ki kell mozdulni és nem is kell messzire menni, hogy láss egyben szivárványt, hogy megedd azt az óriáspalacsintát, ami után évek óta csorog nyálad vagy csak hogy menj az útonlevés öröméért.